Egy kis idézetet osztok meg veletek ebben a bejegyzésben, ami éppen Karácsony miatt is igencsak aktuális.

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. 
Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.
De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

Hogy melyikünk agyában mi zajlik le az ünnepek idején, az jó kérdés. Kíváncsi lennék arra is, ki milyen mértékben foglalkozik ilyenkor a különféle gondolatokkal. Ajándékok beszerzése, házimunka, stressz mennyire foglalkoztat minket jobban, mint a családi béke, nyugalom, pihenés, örömszerzés pillanatainak megteremtése? Jobban igyekszünk, mint máskor? Várunk arra, hogy szeretteinkkel, családunkkal lehessünk végre? Vajon kinek fontos ez manapság? Vagy csak tudjuk le, aztán ugyanúgy folytatjuk tovább életünket, mint bármely más napokon? 

Létezik olyan, hogy leülünk egymással számítógép, TV, telefon nélkül, és beszélgetünk órákon át? Mikor történt utoljára ilyen? Amikor még nem létezett számítógép, TV és telefon?...

Szerintem sokunknak újra meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat értékelni. Hogyan sikerülhetne ez? 
Talán egy efféle ünnep segíthet ebben...Vagy ilyenkor még inkább megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról, emberekről, kapcsolatokról?!

------------------------------------------------------------------------------------------

Ez a poszt nem közvetlenül kapcsolódik a blog alapvető témájához, viszont hogy ezt valamelyest ellensúlyozzam, elújságolom, hogy tegnap egy nagyon kedves rokonomtól kölcsönbe kaptam, és egyúttal életemben először kezembe vehettem és el kezdhetem olvasni "Pesterzsébet történelme" illetve "Az ESMTK 100 éve" című könyveket! Nagy az öröm, köszönöm neki!